Blog - Gondolataim

"Egy evolúció-elméleti felfedezést tettem: a békák és az emberek az eltérő külső ellenére nagyon hasonlóak, mivel eszembe jutott a megfőtt béka szindróma:"

Egy evolúció-elméleti felfedezést tettem: a békák és az emberek az eltérő külső ellenére nagyon hasonlóak. Erre most a kerti kistónak kinevezett betonteknőben megjelenő békák hívták fel hangosan a figyelmemet. A tó vize egyre melegebb a napsütés hatására, ezért most már kellemes pancsolásra alkalmas, de nyáron 35-40 fokosra is felmelegszik. Erről eszembe jutott a megfőtt béka szindróma, ami nagyon érdekes dologra világít rá az emberek szempontjából is.

A “megfőtt béka” szindróma egy egészen hihetetlennek tűnő biológiai jelenség: ha egy békát egy tál meleg vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Nem bírja elviselni a meleg vizet, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető. Ennek oka az, hogy nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását. Ezt a béka-kísérletet nem én végeztem, viszont elképesztően hasonló jelenséggel rendszeresen találkozom az emberek között:

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik hónapok, évek, évtizedek óta ugyanabban a helyzetben teperik a mindennapi mókuskereküket. Amikor találkozom velük, látszik rajtuk, hogy szenvednek, vergődnek, változtatásra lenne szükségük, de ezt nem ismerik fel. Nem érzékelik a folyamatos apró változásokat a környezetükben, a kapcsolataikban, a munkájukban. Nem veszik észre, hogy egyre több a konfliktus, a stressz, és egyre kevesebb az az örömforrás, és ez a helyzet már messze nem olyan boldogító, nem olyan kellemes, mint ami miatt annak idején belekezdtek ebbe a kapcsolatba, munkába.
Átsiklanak az apró figyelmeztető jelzések felett, amik mindig ott vannak, és amiket a tudatalattijuk mindig észlel is, de tudatukkal elnyomják. Átsiklanak a saját egyre nyomasztóbb érzéseik felett is, nem akarnak jelentőséget tulajdonítani a jeleknek, elhessegetik, nem akarják tudomásul venni. Ugyanúgy, mint a béka, nem akarják észrevenni a folyamatos hőmérséklet emelkedést, feszültség növekedést, és nem cselekszenek semmit a megfövés ellen.
Eközben a folyamatos stressz nemcsak az érzéseikre hat, de a fizikai testükön is megjelenik. Egyszer csak megdöbbenve veszik észre, hogy fáj a szívük a sok elfojtott érzéstől, fáj a hátuk, gerincük a sok rávett súlytól, bemerevednek az ízületeik a mozdulatlanságtól, nem tudnak aludni a sok gondtól. De még ilyenkor is sokan nem jutnak el addig, hogy meneküljenek a helyzetből, megváltoztassanak rajta valamit. És a „megfövés” jelei egyre drámaibban jelennek meg: depressziósok lesznek, lefogynak hirtelen 10 kilót, vagy éppen meghíznak, mert étellel próbálják meg pótolni az örömhiányt életükben, vagy egyszer csak bekerülnek a kórházba szívinfarktus gyanúval, vagy agyvérzés gyanúval. Mivel ezek közül többet saját bőrömön is tapasztaltam, tudom, hogy meg lehet főni a vízben, meg lehet rokkanni és bele is lehet halni a saját mókuskerekünkben való teperésbe, ha sosem nézünk ki belőle, és nem ellenőrizzük, hogy tulajdonképpen most hány fokos vízben ücsörgünk békaként?
Emberként okosan azt mondanánk a békának, hogy ha már ha látjuk a hőmérő higanyszálán, hogy a 40 fokhoz közelít, akkor már drasztikus hőmérséklet csökkentést kell alkalmazunk, hogy életben maradjon hosszabb távon. De miért nem csináljuk ezt magunkkal, miért nem figyeljük a lelkünk állapotát, a lelki hőmérőt?
Miért nem tesszük fel sosem azt a kérdést magunknak: ha most kerülnék bele újként kívülről ebbe a nyomasztó, forró, stresszes helyzetbe, előzmények nélkül, akkor is benne maradnék? Vagy ugyanúgy kiugranék belőle, mint a béka, amikor egyből a meleg vízbe teszik?
Sokszor tettem már fel ezt a kérdést ügyfeleimnek, ismerőseimnek. Gyakran volt az a válasz, hogy nem tudok változtatni, nem merek változtatni, nincs önbizalmam a változtatásra. Vagy az, hogy ezt kell csinálnom, mert ezt várják tőlem. Kedves embernek gondolnánk valakit, aki ezt várná el a békától, hogy megfőjön?
Akkor kezdtem el gondolkodni, hogy milyen jó lenne a békának is, ha ismerné a hőmérőt, és milyen jó lenne az embereknek, ha lenne olyan eszközük, amivel a lelkük állapotát tudnák mérni, és változtatni tudnának a helyzetükön. Erre született meg bennem ez a 3 egész napos workshop, amivel ebben szeretnék segíteni Neked és az embereknek.