A motiváltság és a demotiváltság közti út – A munkavállalók ösztönzésének fontossága

A teljes motiváltságtól
a teljes demotiválódásig vezető út,

avagy

„Akkor is csinálnám,
ha nem fizetnének érte”től

„A világ minden kincséért
sem csinálnám tovább”ig

Hogyan lehetséges, hogy a fenti két mondat
ugyanannak az embernek a szájából hangzott el,
ugyanannak a munkakörnek a kapcsán sok év különbséggel?
Mi történt a sok év alatt, hogy ennyire megváltozott minden?

Sokat gondolkoztam róla, hogy mitől mennek szét a kapcsolatok? Miért jut el egy pár a „Holtomiglan- holtodiglan”-tól a „Többet nem akarnak látni”-ig. És ugyanígy miért történik meg egy munkahelyen, ahol valaki teljes lelkesedéssel, erőbedobással, szívvel lélekkel, teljes motiváltsággal veti bele magát az új munkába, hogy néhány év alatt eljut a frusztráltságig, majd az apátiáig, és végül az inkább „Otthagyom az egészet, mert már annyira elegem van” állapotig?

Arra jutottam, hogy eleve nincsenek világosan tisztázva a motivációk, ezért az sem, hogy milyen körülmények szükségesek ezek fenntartásához. A körülmények pedig mindig változnak. Néha annyira, hogy ezek hatására hal ki az emberekből a belső hajtó erő, tűnik el belőlük a motiváció. Sokat beszélnek a cégek arról, hogyan motiváljuk, ösztönözzük a munkatársakat. Igazából mindenkiben benne van a saját önmotivációja, a belső tüze, ami hajtja őt.

A vezetőség részéről a munkaerő ösztönzésnek, motiválásnak csak egyetlen szerepe van: ne fojtsa el ezt a tüzet, hanem táplálja a lángot. Ehhez viszont tudnia kellene a cégnek, vállalatnak, mi is az, ami hajtja az embert, mi táplálja a tüzét, mitől motivált? Rendszeresen tapasztalom, hogy ez az a pont, amin elbukik az egész. 

Gyakran a munkavállaló maga sincs tisztában a saját motivációival, nem tudatosítja, miért is lelkesedett korábban azért a cégért és munkakörért. És mivel ő sem tisztázta ezt magában, ezért nem is tudja képviselni ezt felettese felé sem.

Ez az egész gondolkodás akkor öltött kézzelfogható igazi formát számomra, amikor a motiváció feltérképezéssel találkoztam, James Sale Motivational Mapping könyvében.  Akkor kezdtem el érteni, hogy milyen körülmények között van egy ilyen mondatnak létjogosultsága: „Akkor is csinálnám, ha nem fizetnének érte”: amikor az illető teljesen motivált. Ilyenkor nem a pénz az indok arra, hogy dolgozik, hanem az, hogy azt csinálja, amit tud és szeret, és sikerélménye van benne, jól érzi magát. Például egy „Felfedező”, „Szabad szellem” motivált embernél akkor, amikor értelmes munkát csinál, aminek van eredménye, és közben szabad hatásköre van.

Ugyanez az ember pedig akkor jut el „A világ minden kincséért sem csinálnám tovább”-ig, amikor számára értelmetlen, eredménytelen munkával traktálják, mindezt napi szintű kontroll mellett.

De ebből a teljesen demotivált helyzetből is vissza lehet jutni a teljesen motivált helyzetbe, megfelelően odafigyelve és megfelelő teret adva az egyén motivációinak: pl. új, érdekes projektet adni neki saját hatáskörű megvalósítással, és az illető máris az „Akkor is csinálnám, ha nem fizetnének érte” állapotban van.