A betartható új évi fogadalmak titka, avagy a „SMART-IF” tervezés

Új év, új fogadalmak! Ilyenkor hangzanak el a nagy ígéretek a nagy változásokra. Ezek viszont gyakran nem valósulnak meg, mert a kezdeti nekibuzdulás hamar elmúlik.  Vajon miért van ez így? Egyrészt nem az üzleti világban már ismert és használt SMART (magyarul „okos”) célkitűzési tervezési modellel terveznek. Másrészt coach és NLP mesteri tapasztalatom alapján ezenfelül van még 2 igazán nagy akadály, ami alapjaiban meggátolhatja a fogadalom megvalósítását: a változás hatása a környezetemre és kapcsolataimra (Impact on environment), illetve az én saját érzéseim a változással kapcsolatban (Feelings, gut-feelings).

Bővebben

A boldogság egyenlete

Matekosként, és ex-mérnökként nagyon megfogott a boldogság egyenlete, amit egy Google-nél dolgozó mérnök írt meg könyvében (Solve For Happy):

„Boldogság az, ha az életedben tapasztalt események megfelelnek vagy felülmúlják az elvárásaidat. Azaz a boldogságod az elvárásaid és észleléseid függvénye.”

Bővebben

Létezik-e egyáltalán olyan fogalom, hogy „lojalitás a cég iránt”?

Nagyon sok cikk, elemzés lát napvilágot arról, hogyan tegyük lojálissá a munkatársakat a céghez. Hiszen rengeteg tapasztalat van arról, hogy a lojális munkaerő mennyivel jobban termel, és nem mellesleg mennyivel költséghatékonyabb a vállalat számára megtartani a munkaerőt, mint újakat keresni.

Szerintem viszont nincs olyan, hogy egy alkalmazott a céghez lojális.

Bővebben

A Niagara életleckéje a különböző távlatokról

Képzeld el ezt a képet:
Ott áll valaki a zuhogó, dübörgő vihar közepén. Csak úgy csapódnak rá a vízcseppek, veri a testét a víz az esőkabáton keresztül is. Nemcsak felülről, de vízszintesen is érkezik a végeláthatatlan vízcsepp zuhatag. Szinte semmit nem lát az áthatolhatatlan vízpára miatt. Közben imbolyog a lába alatt a talaj, dülöngélve próbál valahogy nyugvópontot találni. Esélye sincs arra, hogy a megállíthatatlan, kíméletlen vízverés valaha is alábbhagyjon. Már úgy néz ki, mint egy teljesen elázott, csapzott veréb. Néha mások sikoltozása hallatszik a közelből egy-egy erősebb vízlökéskor, olyanoké akik nem is láthatóak a viharban.
Ha csak ennyit látnék valaki más helyzetéről kívülről, akkor azt mondanám „Hú, ez a szerencsétlen de rossz helyzetben van.”

És nemcsak sajnálnám, de akár meg is próbálnám megmenteni ebből a helyzetből.
Közben csodálkozva venném észre, hogy az illető mosolyogva néz rám. Számára ez az élete egyik nagy kalandja, amit szándékosan választott magának és kimondottan élvezi. Nem akarja, hogy megmentsem. Ő ezt akarja megélni. Én ezt ebből a közeli távlatból nem érteném.

Akkor most képzeld el ezt a képet:
Ott állok a Niagara Patkó-vízeséssel szemben, a folyó partján, és figyelem, ahogy a turisták a kishajón beúsznak a dübörgő vízfal elé, a vízködbe. Innen nem látom, mi történik velük, mert szinte elvesznek a vízködben. Aztán néhány perc után újra felbukkan a kishajó, és néhány száz méterrel odébb kiköt. Látom, ahogy a turisták kiszállnak, és elégedetten járják tovább útjukat. Ők voltak azok, akik ott álltak a vízesés alatt a zuhogó, dübörgő vihar közepén, mert szándékosan meg szerették volna tapasztalni ezt, élvezték és életük egyik nagy kalandjaként emlékeznek majd erre.

A lecke:
Egy ember helyzetét mindig többféle távlatból érdemes megnézni, hogy megfelelőképpen lehessen értelmezni. Különben sosem értem meg, miért van abban a helyzetben, és hogy tényleg szüksége van-e segítségemre, vagy köszöni, a látszat ellenére nagyon jól van, ezt ő választotta magának.

Szent Pétervár életleckéje az azonos szavak jelentéséről

Azt mondom Szent Pétervár, azt gondolod Oroszország.
Azt mondom Nápoly és Velence, azt gondolod Olaszország.
Azt mondom Riviera strandja, azt gondolod Franciaország
Azt mondom Hollywood, azt gondolod Los Angeles.
De amikor elkezdek ezekről mesélni, néhány perc után elkezded észlelni, hogy valami nem stimmel a világképemmel. Mivel amit én mesélek, az valahogy egész más, mint amit te tudni véltél ugyanarról a névről.

Pl. Szent Pétervárról én a Dali múzeumot említem. Vagy a Sawgrass Lake Parkot, ahol séta közben bébi aligátorokkal is találkozhatsz, vagy ha nagyon figyelsz, akkor észreveheted az ágak között a vízben megbúvó nagyobb aligátort is, alig néhány méterre a lábadtól. Vagy arról, ahogy éppen belefutsz a Pride felvonulásba. Ahol a felvonulók a kíváncsiskodó és támogató tömegnek szivárványszínű láncokat dobálnak hihetetlen mennyiségben, amit a tömeg nagy lelkesen elkap és nyakában visel. Az egész városban mindenki szivárványszínekben pompázik, jó hangulatban, elfogadó légkörben.
Te meg nagyon csodálkozol ezen, mivel az oroszországi Szent Péterváron idén még nem volt Pride, aligátor sem őshonos ott, és az Ermitázs a fő attrakció, nem a Dali múzeum.
A titok nyitja, hogy ezekkel a helyekkel Floridában is lehet találkozni.

A lecke:
Nem lehetek sosem biztos abban, hogy ha valaki ugyanazt a szót használja, ugyanazt is gondolja, mint én. Ezért mindig érdemes pontosítani, hogy ki mit is ért egy szó alatt: lehet az egy városnév, vagy egy fogalom. Pl. Kinek mit jelent az, hogy jó háziasszony?
Van, akinek azt, hogy minden házimunkát ő csinál egyedül tökéletesen, ahogy anyukája tanította. Nekem pl. azt, hogy jól megszervezem, hogy a ház ki legyen takarítva, el legyen látva étellel, de nem én csinálom ezeket. Mindkettőnél lehet külső szemlélő számára azonos a végeredmény, de egész más a fogalom jelentése 2 különböző embernek.
Mindig érdemes tisztázni a szavak jelentését, mielőtt eldöntöd magadban, hogy szerinted a másik embernek mit jelent.

Edison és a banyan tree (fügefa) életleckéje: a sikerhez vezető útról

Edisonról azt tudtam korábban, hogy feltaláló volt, pl. a fonográf vagy az izzó hozzákapcsolódik. De ezek miatt nem voltam oda érte különösebben. Láttam néhány idézetet tőle, amik azért érdekesek voltak, de csak most kezdtem el megérteni, hogyan keletkeztek és mit is jelentenek ezek. Most kezdtem el tisztelni Edisont, aki 1093 szabadalmat adott be, és ezzel a valaha élt legtermékenyebb feltaláló volt. Számomra ez a hatalmas fa jelképezi leginkább Edison szellemiségét, kitartását, kreativitást. Ez a fa Forth Myersben van, Edison családi birtokán.

Bővebben

A Niagara Falls életleckéje a felületes ismeretekről és a különböző nézőpontokról

Amikor azt mondta valaki korábban „Niagara”, én mindig arra a gyönyörű patkó alakú nagy vízzuhatagra gondoltam Kanadában. Felületes ismereteim eddig terjedtek.
Aztán most megtapasztaltam, hogy a Niagara Falls tulajdonképpen 2 országban van, több vízesésből áll, ezért is hívják Falls-nak (vízeséseknek).

A kanadai oldalról nézve elénk tárul 3 gyönyörű vízesés egyszerre. A Patkó-zuhatag a fő látványosság: ez az, amit én eddig „A Niagará”-nak gondoltam. Viszont látunk itt még más vízeséseket is, amiktől szintén elájulunk: az Amerikai- és a Menyasszonyi fátyol –zuhatagokat. Ezek a maguk nemében szintén csodálatosak, és ha nem a Patkó mellett lennének „eltörpülve”, akkor rájuk is lehetne világcsodaként hivatkozni. A kanadai oldalról egyszerre láthatjuk mindhárom vízesés zuhatagát teljes egészében lezúdulni: a félelmetesen morajló vízfalakat, ahogy kíméletlenül belevágódnak, belecsapódnak, beledördülnek az alul kavargó, tajtékzó, habzó vízbe. A felcsapódó vízcseppjeik pedig mintegy állandó ködként ülik meg az zuhatag előtti teret, még az 57 méteres Patkó vízesésnél is magasabb vízcsepp ködöt alkotva. Ha lemegyünk a Patkó-zuhatag elé vagy akár a vízfal mögé, másodpercenként 2,832 tonnányi víztömeg az orrunk előtt néhány méterrel dübörög el lefelé. Érezhetjük zsigereinkben azt a hatalmas erőt, ami ha elkapna minket, akkor darabokra zúzna pillanatok alatt. Itt érzékelhetjük igazán, hogy ez a gyönyörű látvány egyben óriási félelmetes, ellenállhatatlan, megállíthatatlan, megfékezhetetlen pusztító erő is egyben: bármi, ami útjában áll, azt elsöpri, szétzúzza, megsemmisíti. Amíg a vízerőművekhez nem vezették el a víz nagy részét a vízesés előtt a folyómederből, addig évente 1-1,5 méternyit erodálódott a vízesés fala. Létezése óta 11 km-t ment egyre hátrább a vízesés fala az erózió miatt. Félelmetes természeti erő munkálkodik itt.

Amerikai oldalról nem látjuk mindhárom leomló vízesést teljes egészében. Viszont itt a kis szigetekről közelről látjuk, és akár kézközelből is érezhetjük a néhol már akár 40 km/órás sebességgel is robogó víz útját, küzdelmét, vágtáját a zúgókon, sziklákon keresztül a végzete felé. Itt látjuk a rohanó víz között meg-megbúvó kis szigeteket, ahol az elfáradt madarak csoportosan lepihennek. Aztán látjuk, ahogy hirtelen eltűnik a víz és utána csak a vízköd marad.
Innen lehet látni a kanadai oldalon levő elhagyott vízerőműveket, ami nem igazán illeszkedik a természeti csoda alkotta képbe, de a történet szerves része. Látjuk a hatalmas kanadai hoteleket, és a körbeforgó kilátótornyot is. A vízesés alá beállva az igazán kalandvágyók megtapasztalhatják a saját hátunkon a legkisebb zuhatag, a Menyasszonyi fátyol erejét is, ami még a túlélhető kategória.
Mindegyik látvány a Niagaráról szól. De egész mást lehet látni Kanadából, mást az USÁból, mást felülről, a vízfüggöny mögötti barlangból, a vízpartról, és a vízesések közti szigetekről. És csak személyesen, mindenhonnan megnézve lehet érzékelni a gyönyörű látvány egységét és egyben félelmetes, megállíthatatlan pusztító erejét is. Onnan lehet megérteni, hogyan működik, és a víz erejével mennyi energiát termel.

A lecke:
Lehetnek felületes elképzeléseim valamiről, például egy élethelyzetről. Mondhatom, hogy tudom, hogy milyen egy adott élethelyzet, mert -mint ahogy a Niagarát is- láttam már képen. De ameddig több oldalról, több nézőpontból meg nem nézem személyesen és közelről, addig nem láthatom, nem érzékelhetem, nem foghatom fel a helyzet lényegét, mélységét, szépségét vagy akár pusztító erejét vagy hasznát.
Ezért nem érdemes megelégedni soha egy felületes „Ó, én tudom, milyen az, láttam már ilyet” hozzáállással, mert semmi sem olyan valójában, mint amit felületesen gondolok róla. Lehet, hogy csak azt látom, milyen szép, pedig egyben pusztító, vagy energiatermelő vagy még sok minden más is.

 

Elég fontos vagy-e már magadnak?

Nagyon sokszor tapasztaltam az embereknél, sajnos korábban magamon is, hogy a fontossági sorrendben az “ÉN LELKEM” és az “ÉN TESTEM” valahol leghátul kullog. Minden más fontosabb nálunk:

• Fontosabb, hogy a cég meg ne érezze a hiányunkat 1-2 napig, és ezért betegen is bevonszoljuk magunkat (vagy akár évekig szabira sem mentem emiatt)
• Fontosabb, hogy mindenki másnak megcsináljunk mindent, amit kér, még akkor is, ha már az utolsó leheletet zsigereljük ki magunkból,
• Fontosabb, hogy magasan kvalifikált értelmiségiként akkor is mi csináljuk meg a háztartást és kivasaljuk az utolsó zsebkendőt és ágyneműt is, mikor már alig állunk a lábunkon, (ezt másoknál tapasztalom)
Valahogy annyi minden fontosabb SAJÁT MAGUNKnál, hogy a prioritás lista végén vagyunk. Mi majd akkor kerülünk sorra, ha már nincs semmi előttünk a listán. De mindig magunk elé veszünk minden mást, és ezért soha nem kerül ránk figyelem.
Csak akkor kezdünk el figyelni magunkra, amikor már olyan hangos a testünk/lelkünk segélykiáltása, hogy már nem tudjuk nem észrevenni:
• amikor hónapokig depressziósak vagyunk,
• amikor olyan nyúzottan nézünk ki, hogy megijednek tőlünk az ismerősök,
• amikor valami egészségügyi vészhelyzettel hirtelen kórházba kerülünk,
• amikor idegösszeomlásunk, infarktusunk, agyvérzésünk stb. lesz.

Ilyenkor általában tényleg fizikai kényszer-pihenőre kell kerülnünk.
Ilyenkor szoktunk elgondolkodni az életünkön, és ha szerencsénk van, akkor még talpra tudunk állni.
Ilyenkor tudjuk megtanulni a fájdalmas módon, hogy ahhoz, hogy minden más fontos dolog jól menjen, ahhoz ÉN nekem kell jól működnöm.
Ilyenkor döbbenünk rá, hogy első prioritásként kell elkezdeni foglalkozni magunkkal, a lelkünkkel, a testünkkel, a gondolatainkkal.
És amikor ezt elkezdjük, akkor végre elkezdünk egyensúlyba kerülni magunkkal, és meglepő módon a körülöttünk levő dolgok is jobban kezdenek el működni.
Én is ezt éltem meg sokszor, és tanultam meg nagy sokára. Sok emberrel tapasztaltam már ugyanezt, és szerencsére látom, hogy sokan megtanultuk ezt már.
Te hogy állsz ezzel a tanulással? Megtanultad már, hogy te fontos vagy? Megtanultad már, hogy foglalkozz magaddal és a lelkeddel, ha érzed, hogy valami nem stimmel az életedben?
Ha úgy érzed nem, akkor szívesen nyújtok segítséget abban, hogyan kezdj el foglalkozni magaddal.
Várlak szeretettel valamelyik egyéni vagy csoportos programomon.

 

Miben hasonlít a forró vízben megfővő béka és a napi mókuskerékben teperő ember?

Egy evolúció-elméleti felfedezést tettem: a békák és az emberek az eltérő külső ellenére nagyon hasonlóak. Erre most a kerti kistónak kinevezett betonteknőben megjelenő békák hívták fel hangosan a figyelmemet. A tó vize egyre melegebb a napsütés hatására, ezért most már kellemes pancsolásra alkalmas, de nyáron 35-40 fokosra is felmelegszik. Erről eszembe jutott a megfőtt béka szindróma, ami nagyon érdekes dologra világít rá az emberek szempontjából is.
Bővebben

A “Maximalista vagyok” ön-szabotázs csapda

Avagy hogyan NE tanuljunk meg síelni felnőttként?

Sokszor hallom ügyfeleimtől, hogy “Maximalista vagyok”. Ők azok, akik éppen valamiért boldogtalanok, mert nem csinálják azt, amit szeretnének. Mert hogy “úgysem tudják tökéletesen” megcsinálni. Akkor inkább nem is csinálják. Nehogy hibázzanak. Vagy olyan sok időt és energiát fordítanak egy dolog tökéletesítésére, hogy nem marad idejük más, ennél sokkal fontosabbra: pl. mondjuk a gyerekeikre.

Bővebben

A „Hogyan fogom magam érezni egy hét múlva”-előrejelző

Hatalmas felfedezést tettem: rájöttem, hogy az időjárás-előrejelzés képes előre jelezni a gondolatainkat és érzéseinket.

Az történt ugyanis, hogy egy ismerősöm síelés előtt nézegette az időjárás-előrejelzéseket. Talált egyet, amin a kis ikon azt jelezte, hogy napközben esni fog az eső. Erre elindult a gondolat- és érzés-rohama: „Akkor napközben csúszós lesz a pálya, este meg jéggé fagy. Hát ez nagyon rossz, hú de rossz lesz síelni, nagyon rosszul fogjuk magunkat érezni.” És már azonnal rosszul érezte magát és gondfelhők jelentek meg homlokán.
Ezen kicsit megakadtam. Éppen valamikor decemberben jött egy hír miszerint „A tél elmarad idén”, és mediterrán meleg lesz egész télen, aminek én örültem, mivel nem nagyon szeretem a hideget. Ehhez képest utána néhány nappal beállt az azóta is tartó fagy. Azóta -mondjuk úgy finoman- némi kétellyel fogadom az időjárás-előrejelzések 100%-os pontosságú megvalósulási valószínűségét.
Ezért kerestünk egy másik időjárás-előrejelzést, melynek kis ikonja hóesést mutatott. Erre újabb gondolat és érzés-roham indult meg: „Hurrá, ha esik a hó, akkor tök jó lesz a pálya, de jó lesz síelni, milyen jól fogjuk érezni magunkat.” És már most ragyogott a szeme és örömmel és mosollyal várta az indulást.

Még el sem indultak, még meg sem történt a síelés, de már attól függően érezte rosszul vagy jól magát előre, hogy egy kis ikon mit mutatott, ennek függvényében vetítette előre, hogy ő mit vár el a síeléstől.
Egy kis ikon, ami akár emberi hiba következtében is jelenthetett vagy esőt vagy havat, ez befolyásolta, hogyan érzi most magát és milyen érzéseket vár el majd magától.

Választhatta volna azt is, hogy egyáltalán nem foglalkozik a kis ikonnal, és azt gondolja: „tök mindegy, milyen idő lesz, együtt leszek a szeretteimmel, és együtt minden jó lesz. Ha jég lesz, milyen vicces lesz, ahogy csúszkálunk, ha meg hó, akkor milyen szép lesz, ahogy esik. És mennyire fogjuk élvezni mindkettőt együtt, mert a legfontosabb az egészben, hogy együtt éljük meg a kalandot”. Vagy bármi mást lehetett volna gondolnia.
Rajta múlott, ő saját hatáskörében választhatott, hogy mit gondol egy adott helyzetben, és mit vetít előre a jövőbe elvárásként, és hogy ennek a gondolatnak a hatására hogyan érzi már most magát.

Ha már mindenképpen a kis ikontól függ, akkor én ideteszem a Smile-t:  hátha attól többek azt választják, hogy mosolygós napjuk legyen. Persze, ettől függetlenül mindenki azt gondol és érez, amit ő választ.
Én meg beadom Nobel-díjra a „Hogyan fogom magam érezni egy hét múlva”-előrejelző felfedezésemet.

Nem vagy egyedül!

Akármi is van veled, biztos, hogy nem vagy vele egyedül, mindig vannak segítőid! Csak keresd meg őket, és ne várd meg, amíg teljesen padlóra kerülsz. Akár éppen ennek a posztnak az olvasásakor találsz segítőkre.

Én ezt tanultam meg életemben. Sokáig tartott ugyan, de megtanultam.

Bővebben